Chapter Two

Jemina Montgomery


El sem  hiszem,hogy ez a Bieber milyen arrogáns és tiszteletlen.És azt sem tudom elhinni,hogy Hilary hogyan alázkodik meg neki."Justin,hozhatok egy kávét?"Justin,azt hiszem hogy túl sokat dolgoztál,kérlek ülj le,nehogy rosszul legyél"...Ennyire naiv csak nem lehet,hiszen 45 éves,és úgy viselkedig ezzel a beképzelt sztárocskával mintha egy 17 éves tini lenne.Ezért ennél én is érettebb vagyok.

Ne értsetek félre,nem vagyok Bieberre  féltékeny,vagy ilyesmi.Mindössze irritál a jelenléte.Eddig nem voltam abban biztos,hogy igazak az eddigi botrányai,de mostanra megbizonyosodtam benne,hogy nem csak kitalálta egy ember,és megírta.A fotózás jól ment,VOLNA,ha ő nem lett volna ott.Először külön-külön csináltak pár képet,aztán jött a java,amit utáltam,azért mert Bieberrel voltam.Bárcsak Leah nem betegedett volna meg...

Miután átvettem az én ruhámat,amiben reggel megérkeztem,és lemostam magamról azt az őrjítően sok sminket,a büfé felé mentem,hogy tudjak magamnak venni valami nassolni valót.Amikor ráakartam kanyarodni az úgynevezett hosszú folyosóra,hangokat hallottam,amiért autómatikusan megálltam.A hangok a folyosóról jöttek.Tudom,hogy nem szép dolog,de hallgatóztam egy kicsit.
-Most merre?A franc bele,mekkora ez a rohadt épület...-Mormogott magában Bieber.Most jót nevettem volna rajta,de nem szabad volt hangoskodnom,mivel rájött volna hogy hallgatóztam.
5 perc múlva még mindig ott toporgott ahol volt.
-Eltévedtél?-Kérdeztem közömbösen,kifejezéstelen arccal.
-Nem,csak éppen a...A mosdót keresem.-Magyarázta ki magát.
-Az éppen az öltöződben van.-Böktem fejemmel az öltözője ajtajára.Ekkor beugrott,hogy pénz nincs nálam.A franc bele!
Ez vagyok én,elmegyek vásárolni,de pénzt nem viszek,logikus!Gyorsan 180˙-os fordulatot vettem,és visszamentem az öltözőmhöz,ahonnan eredetileg indultam.Magamhoz vettem pár dollárt és a büfébe tartottam.Bieber már nem volt ott,szerencsére.
A büfében gondosan szétnéztem:Voltak chipsek,kekszek,szénsavas üdítők,energia italok,szendvicsek.Az eladó most egy öreg néni volt.Kértem tőle egy sajtos szendvicset,egy mentes ásványvizet és Aqua kedvencét,csokis kekszet.
Aquamarine a kutyám neve.Azért ezt a nevet kapta,mert a szüleim egy aquamarine ékkövet adtak nekem az 5. születésnapomra.A kutyám,nos hát...Igen hasonlít az emberekre,mivel imádja a chipseket,kekszeket és egyéb ilyen dolgokat,de csak bizonyos mennyiséget kap a tápja mellé.
-Ugye nem követtél?-Szólalt meg mögöttem egy irritáló hang.Vállaim ívbe feszültek.
-Téged a hülye követ.-Dobtam neki a szavakat,majd elhagytam a büfét.
-Tudom hogy nem tudsz nekem ellent mondani.-Mondta egy mosollyal-amit inkább neveznék vicsorgásnak-az arcán.
-Neked?Már bocs,de az utcán is jobbat találok nálad.
-Nekem sem kellenél,tudod olcsó termékre nincs garancia.-Jól végigmért.Ennél a mondatánál a szám tátva maradt.
A kezemből kiesett minden,és egy hangos puffanással landoltak.A fejemben csak az az egy mondata járt:Olcsó termékre nincs garancia.Szemeimet összeszorítva próbáltam nem elsírni magam,mert ez a senkiházi azt gondolja rólam hogy...
Könnyeimet visszatartva futottam el egyenesen az öltözőmbe.
Hogy teheti ezt velem?Leribancoz,pedig azt sem tudja hogy ki vagyok,honnan jöttem,hogy mi a célom,de már elkönyvelt.Mire is számítottam?Arra talán,hogy  kellemeset csalódom benne?Jól gondoltam,egy beképzelt,arrogáns,senkiházi sztárocska,aki minden este a méregdrága lakosztályaiba cipeli fel a ribancait.De...Én is elkönyveltem őt,de ezt nem nagyon mutattam ki,ahogyan ő  kimutatta nemtetszését velem szemben.

Még a fotózás elején próbáltam hozzá alkalmazkodni,de hozzá alkalmazkodni lehetetlen.Ebben a pózban nem kényelmes,így unalmas,így túl sok.A mostani fotós igen szigorú volt,és nem szerettem volna,ha kiabálna vele,és még is engem alázott meg.

Az öltözőben fogtam a dzsekimet és a táskámat,majd hazaindultam.Nagyon rosszul esett,de túl lépek rajta.Mindig  is nagyon megviseltek az ilyesmik,amikor általános suliban is csúfoltak,mindig sírtam.Úgy látszik hogy mostanra semmi nem változott.
A hatalmas lakosztályba beérve üresség fogadott.Ez igen furcsa.
Azt tudni kell,hogy nekem a kiskutyám igen izgága,és amikor rájön a bolondóra akkor minden cipő az ágyon hever,és a ruháit is szétcibálja.Igen,a ruháit.Mindig is szerettem a divatos ruhákat,és mivel a kutyám igen érzékeny típus,ruhákat hordatok  vele.Nem volt nehéz rászoktatnom.
A nappali kipipálva.
A konyha kipipálva.
A fürdő kipipálva.
A  szobám egy romhalmaz....Ez is kipipálva.
Az összes cipőm szinte egytől egyik megrágcsálva,és még pár ruhadarabom is.
-Aqua!-Kiabáltam el magam mérgemben.Kis fehér kutyám a fürdőszobából behúzott farokkal jelent meg,igen ijedten,jobban mondva félve.
-Ez mégis mi?Oké,tudom hogy nem tudsz beszélni,de akkor is,minden játékot megvettem neked,de neked egyik sem felel meg és....-Nem bírtam haragudni rá,hiszen olyan kis ártatlannak nézett ki.Imádom a kiskutyámat,amikor így néz.Általában mindig beszélek hozzá,és a legtöbbször érti is.Ezért egyáltalán nem kell hülyének nézni,mert nálam-és általában úgy elég sok lánynál is- általános,hogy beszél,vagy gügyög a kisállatához-.Átölelgettem,majd a nappaliba mentünk.
Mivel neki még a pástétoma az edényében volt,nem adtam neki tápot.Leültem a kanapéra,a tévé elé,persze Aqua  követett.A távkapcsolót keresve a konyhát is átkutattam,de sehol nem volt.

Ekkor megcsörrent a telefonom.A franc bele!Gyorsan előhalásztam a zsebemből.A képernyőn a Mama név villogott.
-Szia Mama!-Szóltam bele vidáman.
-Bogaram!Végre hallom a kis hangocskádat!Minden rendben?
-Persze,itt minden.Ma estem túl a második fotózásomon,egy nem pont "fotogén" emberi lénnyel,ha lehet annak nevezni...De amúgy tényleg minden rendben.
-Örülök neki,hogy minden rendben,és hogy a karriered is beindult.A kiskutyus?
-Látnád a szobámat....
-Elképzelem.-Mondta kuncogva.

5 perces beszélgetés után letettük,majd elmentem lezuhanyozni,és végül aludni.

*Másnap*

Szabadnapot kaptam,ugyan is az ügynökségnél semmi dolgom.Ezért azt terveztem,hogy ma elmegyek egy kicsit edzeni.Mivel a munkámban ez igen fontos,ezért ezt hetente 14 órát kéne sportolnom,hogy meglegyen az átlagos modell testtömeg.
Kutyusomat megint magára hagyva mentem a legközelebbi kondi terembe.Ez egy igen "elzárt" hely.Ide csak modellek,énekesek,fitness modellek,és egyéb ilyenekkel foglalkozók jöhetnek be.Én ezek  közé tartozom,vagyis próbálok tartozni.
A cuccomat leraktam,előkészültem,és rögtön a futópadokhoz mentem.Másfél órán át futottam közepes tempóban,amire büszke vagyok.Aztán jött a felülés,és ehhez hasonlókkal folytattam volna,ha a fülemet nem csapta volna meg egy igen irritáló nevetés.
Nem kellett,hogy a hang irányába nézzek,tudtam hogy ki az.Most legszívesebben valamit hozzá vágnék,mondjuk az egyik 20-as súlyzót.Bárcsak megtehetném...
Vele nem törődve folytattam tovább a most már 10 kilós súlyok emelgetését ütemre.
-Nézd csak,ki van itt!-Mondta megint az az irritáló hang,de most nekem címezve.
Fogaimat összeszorítva raktam le magam mellé a súlyokat,és fordultam meg.
-Nézd csak,ki van itt,a nyápic énekesmadárka!-Raktam csípőre a kezeimet.
Vigyorgó  arcából komoly lett,vagy inkább haragos.
-Nem hittem volna,hogy ma itt látlak.
-Nem hittem volna,hogy ma még van képed hozzám szólni,miután tegnap leribancoztál.
-Bocs,de azt hittem hogy tudod,nem tudtam hogy ez egy titok.-Játszotta a meglepődöttet.
Most szívesen a pofájába vágtam volna a súlyt,ami mellettem hevert,vagy inkább sírva fakadtam volna.
-Tényleg?És hogyha már a ribancoknál tartunk,hol vannak a tieid?Mert az egy,hogy én az vagyok-legalább is szerinted-de a tieidet most nem...-Az előbb megfogalmazott kis monológomat a fejemben nem tudtam teljesen elmondani,mivel egy női hang félbeszakított.
-Justin,nem láttad a ruháimat?-A mosdóból-jobban mondva a zuhany alól- csurom vizesen jött elő egy számomra ismerős,vagy inkább ismeretlen lány-Selena Gomez.
-Nem.-Hangzott sztárocskánk szájából a tömör válasz.
-Ugye ő nem az,akire gondolok?-Néztem a lányra.
Nem terveztem hogy bunkó leszek Selenaval,de ezzel a görénnyel igen.Majd később bocsánatot kérek a lánytól.
-Szia,Selena vagyok.-Nyújtott kezet.
-Örülök,Jemina.
-Most már tudod hogy ki.
-A ribancod?Mert előbb éppen ezt a témát vitattuk.-A lány arcán düh látszott.Justin arcán meg csak...Nem is tudom,ugyan olyan hülye képet vágott mint eddig.
-És most ha megbocsátotok.-Tőlük elmenve végeztem tovább a dolgomat.

Mielőtt elhagytam volna a kondi termet,úgy döntöttem hogy lezuhanyzom.A mosdóba bemenve megpillantottam Selenat.
-Öm,szia!-Mondtam félénken.
-Csá.-Mondta flegmán.
-Bocsánatot szeretnék kérni a nemrég történtekért.Nem akartalak leribancozni,mert nem vagy az,csak ez a seggfej teljesen felhúzott.-Flegma arcvonásai átváltottak megértői.
-Semmi baj.-Mondta,de azért nem teljes egészében így gondolta.
-Tényleg sajnálom,de azt hittem hogy ez fájni fog neki vagy ilyesmi,mivel tegnap ő játszotta el ezt velem,ahogyan ma is.
-Oh,akkor bocsánat a nevében is.És köszönöm,hogy bocsánatot kértél!-Kedvesen mosolygott.Terveimhez hűen lezuhanyoztam,és elhagytam a konditermet,ám az Isten mint majdnem mindig most is kegyetlen volt.

Bieber egy kocsinál-gondolom a sajátjánál-szobrozott,majd miután meglátott egy csapat  lányt elindult feléjük,akik éppen őt rajongták körbe.